Ahelyett hogy a magyar kultúrában és oktatásban felülről érkező segítségre és anyagi támogatásra várnánk, megmutatjuk, hogy az alulról érkező szerveződések mi mindent pótolhatnak mindennapi életterünkben.
Az év során különböző művészeti csoportokat és minél több iskolát bevonva kulturális eseményeket szervezünk izgalmas helyszínekre, épületekre, terekre (mint amilyen a Király fürdő, a Szentföld Templom, a bakonyi Akli major). Minden eseményre amatőrök és profik egyaránt helyspecifikus előadásokkal készülnének. Külön figyelmet szentelünk a részvevők kreativitásának kibontakoztatásának: pályázatot írunk ki saját produkciók megírására és előadására, hogy a különböző korosztályú csoportok maguk alkossanak meg egy előadást vagy kiállítást az adott helyszín tematikája köré. A vidéki helyszínekre táborokat szervezünk, amilyen például az idei Tócsa összművészeti gyereknyaraltatás Akli majorban. Lakóközösségakció-sorozatot indítunk, hogy a bérházakban vagy utcákban együtt élő lakókat ráébresszük, mi minden múlhat rajtunk lakókon, és nem csak a pénzen. Az esetek többségében abban is bízunk, hogy felhívjuk a figyelmet olyan épületekre, melyek épp süllyedni készülnek, így talán megmenthetjük őket a bürokrácia, rossz politikai döntések vagy az emberi érdektelenség okozta pusztulástól.
Kodály azt mondta: a zene mindenkié. 2011-ben én ezt úgy értelmezem, hogy megfelelő szabadsággal mindannyian képesek vagyunk értékelhető művészeti alkotást létrehozni, amiből nem csak az alkotó maga profitál, hanem az izgalmas helyszínek bevonásával egyre tágítható az igazi közösséggé sűríthető közönség köre. Ha ezt az utolsó mondatot nem értetted, semmi baj, gyere el a programjainkra. Érezni fogod.
