KULTÚRUDVAR

Van itt ám még példa a Lakóközösség akció sikerére. Például tudok róla, hogy az ex-trefortosokból összeállt Oriolus kamarakórus két évvel ezelőtt egy Bródy Sándor utcai udvaron tartotta nyári koncertjét. Az élményről és a dús érzelmekről hosszan lehet olvasni a ház blogján(!).

Oriolus koncert egy Bródy Sándor utcai lakóház udvarán

Aztán most nem is olyan rég egy fantasztikus civil kezdeményezés indult, ha jól tudom, a KÉK és az OSA Archívum szervezésében, melynek keretein belül arra ösztönözték az idén 100 éves házak lakóit, hogy nyissák meg kapuikat a látogatók előtt. Barátaim, egyesületi tagjaim - mondanom sem kell - épp egy ilyen házban laknak a Ráday utcában. Hát röppent is a gondolat, szárnyra kapott a fantázia, izzottak a komputeres vezetékek, lett is olyan kulturális hétvége az udvarban, hogy nemulass. 

100 éves házak ünnepe egy Ráday utcai bérházban

A recept: tolj ki egy pianínót a 3. emeleti gangra, kérd föl a szomszéd nénit, hogy játssza el rajta a kedvenc nótáit, vesd be színházi ismeretségeidet és kérj kölcsön néhány századfordulós jelmezt, süttess a barátaiddal ósdi (lehetőleg 100 éves) receptkönyvekből sütit, mellé adj aranyos kis csészékben kávét, kérd föl a kórustársad, hogy énekeljen 1-2 budapesti sanzont, ha már amúgy is olyan jó a hangja, és köss masnikat a korlátra, persze csakis cilinderben. Mindenkinek ajánlom az eseményről szóló fotógyűjteményt. 

A LAKÓKÖZÖSSÉG AKCIÓKNAK van értelme. Egy ilyen nap hetekre feltölti az embert. Olyan fura örömöt ad, amit máshol nem lehet beszerezni. Nézzünk szembe a ténnyel: társas lények vagyunk, gangos házakban élünk többed magunkkal, zsúfolt utcákon járunk százezrekkel körülvéve. Persze lehet menni a pusztába, ha eleged van mindenkiből, vagy lehet lakóközösség akciókat szervezni. Garantáltan majdnem ugyanaz a hatás: gyengéd érzelmek törnek fel benned a szomszédot illetően. Projektem kapcsán szívesen felvenném a kapcsolatot különböző építészeti szervezetekkel, hogy művészeti események megvalósulhassanak lakóházak, lakóutcák területein, természetesen magukat a lakókat is bevonva az esemény szervezésébe.  

Egyébként meg, aki nem látta még az Égigérő fű c. 1979-es magyar filmet, annak megvan a ma esti programja.    

LAKÓKÖZÖSSÉG AKCIÓ

ÁTHALLÁS

Ülsz egy szobában, átszűrődik a szomszéd TV-je. Áthallgatsz. A másik oldalon baba sír. Áthallgatsz. A szemközti kollégiumban zsoltárokat gyakorolnak. Áthallgatsz. Berakod a Rage against the machine-t. Áthallgatnak. 

Ülünk a kóruspróbán, csend van. Át kéne hallani. Nincs előttünk kotta, fülünkben zsong a világ. Át kéne hallani. Valami furcsa, göröngyös ösvényt keresünk a társadalom másik szegletében. Át kéne hallani. Mondani akarunk valamit. De előbb kurvára át kéne hallani.

Ilyen alter gondolatokkal vágtam neki a Zeneakadémiától való elszakadásnak néhány éve, amikor rájöttem, hogy (alkotóként) nem a hoch-kultúra érdekel, hanem a közösségformálás. A fenti szöveg az akkor alakuló új kísérleti kórusomnak (Soharóza) lehetett volna a mottója. Végül nem ez lett, vagy akár ez IS lett, de nem itt a lényeg, hanem hogy belecsaptunk a lecsóba. Épp akkor vásároltam új lakást, aminek a 100 éves romjait kellett újjászülni, gondoltuk hát: itt az új pecó, itt az új kar, adjunk a lakóknak házi koncertet, hátha úgy kevésbé szólnak be az ütvefúró hangjára reggel 7-kor.

Megcsináltuk. Akit érdekelnek a részletek, ITT elolvashatja rövidke, érzelgős hangvételű beszámolómat róla.

Az eredmény frenetikus. Ami a magyar társadalom esetében azt jelenti, hogy szóba álltunk egymással, és ha csak néhány órára is, de odafigyeltünk a másikra. A lakók és az idegen kar. Arról már nem is szólok, hogy - talán ennek hatására - most, két évvel később, micsoda meglepetéssel készül a lakóközösség imádott gondnok nénink 90. születésnapjára (és hopp, ezt már nem én kezdeményeztem). Nem részletezem, félek, hogy ő is szemmel követi a Főállású Angyal facebook oldalát, csak elrontanám a meglepetést. De aki kíváncsi, kutasson az én személyes facebook profilomban, ott lesz a titok.

A projekt részben tehát a következő: LAKÓKÖZÖSSÉG AKCIÓSOROZATOT indítani a városban többfelé. Lehet bérházban, lehet egy egész utcában. A módszer pedig egyszerű: a művészi csoportokat, iskolákat, osztályokat arra buzdítjuk, induljanak ki saját környezetükből. Kezdjék az emberszelídítést a szomszéddal.