2011. június 26., vasárnap

BAROKK MAJORKODÁS - MAJOR BAROKKOLÁS

Egy véletlen biciklikirándulás alkalmával találtunk rá Akli majorra, ami tényleg egy barokk major a Bakonyban.  Egy fiatal házaspár vásárolta meg néhány évvel ezelőtt, azzal az elvetemült szándékkal, hogy megmentik a pusztulástól. Pusztul, mert már nem tartozik hozzá csillió-millió hektárnyi föld és tehéncsorda, a ciszterci apát is levette róla kezét, a hatóságok pedig olyannyira nem engedélyeznek semmit, hogy tavaly télen a beázások miatt az utolsó(előtti) megmaradt freskó is lehullott a plafonról. És pusztul persze, mert pénz egy szál se.

Útban a barokk Akli major felé
Az elmesélt tapasztalatok alapján a következőket szűrtem le (nagy szomorúan):

- A magyar gyerekek zöme nem tanulja meg értékelni a műemlékeket. Műemlékvédelemről egyáltalán nincs szó a tanítás során, azt sem tudják, mi fán terem. Pedig milyen szép lenne egy új generáció, aki oda tud figyel  a környezetére, a saját történelmére, az építészetre. Hogy Nyugat-Európához hasonlóan ne kihaljanak ezek a gyönyörű épületek, hanem új (méghozzá funkcionális és nem csak muzeális) életet kapjanak.

- Mindehhez milyen szép lenne, ha a magyar Műemlékvédelemnek is az lenne a célja, hogy megvédje a műemlékeket. Picinyke érdeklődés kéne csupán, együttműködési és segítő szándék, és minimális kontrollált flexibilitás. Saját meglátásom szerint két lehetőség van per pillanat: 1. milliárdokból felújítod PONT úgy az épületet, ahogy az volt (nulla modernizációval), és múzeumot nyitsz benne; 2. ha nincsenek milliárdjaid, akkor mehetsz a francba, az épület meg a porba.
  
- A magyar szülőknek eszükbe sem jut építőtáborba küldeni gyermekeiket. Vagy ha igen, akkor elvárják, hogy a gyerek fizetést kapjon, hiszen DOLGOZNI megy. Ezzel szemben minden évben 6-8 középiskolás csoport érkezik a majorba Belgiumból, akik azért jönnek, hogy 6 napon át gondozzák a majort: ellátják az állatokat, rendbe rakják a kertet, megtoldozzák-megfoldozzák a roskadozó épületeket. És ezért még ők fizetnek a szállásért és az ellátásért. Cserébe a major tulajdonosai profi vezetőket bérel, akik irányítják a fiatalokat a munkában, esténként pedig közösségi játékokat játszanak. Én személy szerint nem tudnám végigsorolni azt a temérdek előnyt, ami egy ilyen táborral jár. De a magyar szülőknek nem kell az ilyen. Az ő gyereke menjen a Balatonra lángos- és hamburger-táborba. 

- Nincs pénz. Senkinek. Semmire. A különböző aquaparkok, plázák nyilván maguktól emelkednek ki a földből, ami jogos is a természettől. Hiszen minden valamirevaló közgazdász megmondaná, hogy ezekre sokkal nagyobb szükség van, mint egy felújított barokk majorra a Bakonyban. Nem fogok vitatkozni. Csak fogom magam, és meghívom Stinget, hogy adja le a lantos Dowland koncertjét (Songs from the Labyrinth) jótékonysági céllal a major pajtájában. És most azt hiszitek, viccelek.

Mindebből tehát következik, hogy projektem egyik fontos állomása, hogy olyan vidéki helyszíneket, mint amilyen Akli major, támogassuk a magunk módján. Amennyire a tulajdonosok engedik, a helyhez passzoló, jótékonysági kulturális eseményeket szerveznénk, nyáron akár egész fesztiválokat. Összművészeti és műemlékvédelmi gyerektáborokat vinnénk oda (TÓCSA gyereknyaraltatásunk idén például már Akliban lesz), hogy a gyerekeket megismertessük a helyben található értékekkel (történelem, építészet, a vidéki gazdasági létforma, a közös munka). A helyieket arra inspirálnánk, hogy bővítsék a helyszíni lehetőségeket: Akli major tulajdonosai például épp most vágtak bele egy szombatonkénti BIOPIAC szervezésébe, ahol a helybéliek árulhatják saját termékeiket. Ezen árva helyszínek megmentésére én per pillanat nem látok más esélyt, mint ez a fajta közös erővel történő odafigyelés.         

Íme egy irigylésre méltó példa külföldről: SNAPE MALTINGS Angliában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése