KULTÚRFÜRDŐ A LA HALASTÓ

A Kultúrfürdő egy négy éve tartó nyári programsorozat, amit a HEKK-kel szervezünk. A HEKK az egy közhasznú kulturális egyesület, ami a Halastó kórusból jött létre. 

Esküszöm, eleinte nem direkt csináltuk. Egy barokk operának kerestünk helyszínt, és egyik tagunk (ilyen jóképű fickó, időnként disznó - a szerk.) fellibbentette a fátylat egy romos ál-törökfürdőről, ami épp használaton kívül állt már évtizedek óta. Hogyhogy nem, megkaptuk rá az engedélyt. Megtartottuk benne az operát (Cupido és a Halál, mondanom sem kell, óriási siker), mi meg belezúgtunk a helybe (vagány hangulat, kórusbarát akusztika), és valahogy így véletlenül tartottunk benne egy másfél-hónapos kulturális programsorozatot. Ez azóta hagyomány. Csakhogy a rendezvény szép lassan elkezdett kifelé csordogálni a törökfürdőből, hullámai egyéb 2. kerületi izgalmas helyszínek lábait nyaldossa épp. Mint amilyen a Király-fürdő.

Mit akarok ezzel mondani. A Frankel Leó úti ál-törökfürdőnek árva sorsa van. Az 50-es évek óta nem használják fürdőként, környezetét elhanyagolták, a háttérben folyamatos politikai és gazdasági viták zajlanak, miközben a terület alatt és mögött csodálatos barlangok húzódnak, amiről az átlag budapesti lakos nem is tud. Az épület állaga egyre romlik, vakolata omladozik, fák nőttek a repedésekbe, betonkupoláját "védi" a műemlékvédelem. Az épület mellett fekvő kis tavirózsás tavacska koszos, törött üvegfal mögött árválkodik, rálátni a Lukács napozóteraszáról, semmi több. 

A Frankel Leó úti ál-törökfürdő betonkupolája

A Király-fürdő egy több évszázados, igazi török emlékmű. Szintén borzasztóan elárvultan búslakodik a Fő utcában egy gyönyörű park lombjai alatt. A fürdővendégek száma jelen pillanatban nem éri el azt a szintet, hogy a fürdő el tudja tartani magát, ha ez így folytatódik, a fürdőt kénytelenek lesznek bezárni, ami röhejes. Mert ez egy kincs - mind történelmileg, mind építészetileg, de használatilag is. Mi a kórustagokkal például rendszeresen járunk a finom forró vízbe ücsörögni telente, és imádjuk.      

A Király-fürdő belső kertje

Na, ezzel még nem mondtam semmit. Mit is akarok tehát mondani. Annyit biztos, hogy ezzel a két épülettel kapcsolatban a Kultúrfürdő programsorozatunk mentén két dolog történik: 

1. Egy építészhallgató egyesületi tagunk a fejébe vette, hogy szakdolgozatát az ál-törökfürdő épületéről és területéről fogja írni. Hónapok óta azon dolgozik, hogy felkutassa a szükséges dokumentációkat, beszéljen a kompetens emberekkel, és megfogalmazzon egy olyan tervet, amely mindenki számára elfogadhatóan rendezné a területet: a búvárok, a barlangászok, a fürdőigazgatóság, a környék lakói, de talán még a mi kulturális közösségünk is boldog lehetne, ha a terv megvalósulna. Hát legyen. Valósítsuk meg, bármilyen eszement, lehetetlen tervnek tűnik is ez.

2. Az idei Kultúrfürdőt a Király-fürdő belső kertjében, pihenőjében és medencéjében tervezzük megtartani. Ezzel egy olyan konstrukció jön létre köztünk és a fürdőigazgatóság között, amelynek eredményeképpen megsokszorozódik a fürdővendégek száma a nyáron (amikor fürdőkoncerteket tartunk), illetve megismertetjük az épületet és a fürdőzési lehetőséget rengeteg olyan emberrel, akik eddig nem is tudták, hogy van itt a Fő utcában egy törökfürdő. Egyszóval: visszük a hírét, hozzuk a közönséget, és így talán megmenekül a fürdő a bezárástól.

Projektem célja folytatni azt az utat - színészekkel, zenészekkel, táncosokkal, képzőművészekkel karöltve -, amelyen a Kultúrfürdővel már elindultunk. Árva sorsú épületeknek, területeknek segíteni a saját lehetőségeink szerint, az építészet történelmi múltját megóvni a saját tudásunk felajánlásával. A művészetek és a civil közösségek erejének összefogása a pusztulás ellen. Lásd fenti példa, ami ugyan még nem siker, de egy jó irány.